A szkeptikusok egy része szerint a tények egyáltalán nem támasztják alá a legendát, tehát a jelenség nem misztikus, így nincs is mit megmagyarázni. A területen lévő roncsok száma nem rendkívüli: a terület mérete és az áthaladó forgalom alapján pont ennyit várnánk. Ráadásul sok, állítólag a Bermuda-háromszögben eltűnt repülő és hajó a Bermuda-háromszög környékén sem járt. A kutatások a mai napig nem mutattak ki szokatlan jelenséget az eltűnések kapcsán. Ennélfogva minden magyarázat, beleértve az úgynevezett tudományos magyarázatokat is az óceánfenékről felbugyborékoló metángázról és mágneses zavarokról, fölösleges. Az igazi rejtély az, hogy hogyan lett rejtély Bermuda-háromszögből.

A Bermuda-háromszög modern legendája akkor indult útjára, amikor 1945-ben a haditengerészet öt repülőgépéből álló különítménye, a Flight 19, gyakorlatozás közben viharba keveredett, és felszívódott a területen. Az eset legésszerűbb magyarázata szerint a vezető pilótának, Charles Taylornak csődöt mondott az iránytűje. A gyakorlatozók gépe nem volt felszerelve navigációs készülékekkel, így az egész csapat eltévedt, és végül egyszerűen - bár tragikus módon - kifogytak az üzemanyagból. A dologban az egyetlen rejtély a gravitációs erő rejtélyes kölcsönhatása az üzemanyag nélkül kacsázó vadászgépekkel. Az igaz ugyan, hogy az egyik mentésre induló gép közvetlenül a felszállás után szétrobbant, de ez egy hibás üzemanyagtartálynak, nem pedig valamiféle rejtélyes erőnek köszönhető.

Az évek folyamán cikkek, könyvek és televíziós programok egész sora csoportosult a rejtély köré. Vizsgálódásai során Larry Kushe arra a megállapításra jutott, hogy nagyon kevesen végeztek kutatásokat a témában, a jellemző gyakorlat az elődök spekulációinak kritikátlan átvétele. A számos megalapozatlan találgatás közül talán Charles Berlitz 1974-es bestsellere ludas leginkább a Bermuda-háromszög mítoszának kialakulásában. Kushe, miután áttanulmányozta a haditengerészet nyomozóbizottságának hivatalos beszámolóját a '45-ös incidensről, arra jutott, hogy a bizottság egy csöppet sem tartotta különösnek az esetet, és nem tett említést azokról az állítólagos rádióadásokról, amelyekről Berlitz ír. Kushe szerint amit Berlitz nem félremagyarázott, azt gátlástalanul hozzáhazudta. Így ír: "Ha Berlitz azt állítaná egy csónakról, hogy piros, akkor biztosak lehetnénk benne, hogy nem piros". (Az elnevezés nem Berlitztől származik, hanem Vincent Gaddistól, aki 1964-ben "A halálos Bermuda-háromszög" címmel írást jelentetett meg a Argosy című fantáziairodalmi lapban.)

Összefoglalva: a Bermuda-háromszög legendájának kialakulása a közösségi megerősítés iskolapéldája. A média habozás nélkül felfújta a kritikátlan szerzők spekulációit az Atlanti óceánban folyó rejtélyes eseményekről.