Brazíliából Franciaországba tartó utasszállító repülőgép júniusi
lezuhanása, az esemény azóta is tulajdonképpen megmagyarázatlan
volta kísértetiesen emlékeztet a XX. század második felének egyik
legnagyobb rejtélyére. A Bermuda-háromszögben az utóbbi
évtizedekben több száz hajónak és repülőgépnek veszett nyoma,
mindmáig homályos körülmények között.

Az ördög elveszett tornácaként, titokzatos
félhomályként, varázslatos tengeri zóna-
ként is emlegették, de legközkeletűbb nevén
Bermuda-háromszögként ismerjük azt a tér-
séget, mely az utóbbi fél évszázad egyik leg-
nagyobb rejtélyeként vonult be a történe-
lembe. Arról, a Florida keleti partjai, a Ber-
muda-szigetek és Puerto Rico által határolt
területről van szó, melyen az utóbbi évtize-
dekben több száz hajó és repülőgép nyolc-
ezernél is több utasa és személyzete tűnt
el megmagyarázatlan körülmények között.
Persze korábban is lehettek titokzatos ese-
tek – egyesek szerint a Kolombusz útinapló-
jában szereplő iránytű-megzavarodás is ide
sorolható –, de csak alig több mint fél évszá-
zada figyeltek fel az események esetleges je-
lenség-voltára.
A témával foglalkozó egyik első újságcikk
1950-ben jelent meg Amerikában, majd ha-
marosan egyre szélesebb körben kezdték

találgatni az okokat. Nagy vihart keltett a
sokszor és sokféle módon – például Steven
Spielberg Harmadik típusú találkozások című
filmjében – megénekelt legendás 19-es járat
korábbi esete. A kötelékben szálló öt katonai
bombázó-repülőgépnek ugyanis 1945 de-
cemberében az óceán felett hirtelen nyoma
veszett, s azokat, a földönkívüliekkel kapcso-
latos magyarázatokat, melyek az amerikai
rendezőnél csupán science-fiction elemként
jelentek meg, sokan készpénznek vették.
„Valami baj van, nem tudjuk, hol vagyunk,
a víz nem fehér, hanem zöld” – állítólag
ez volt az egyik pilóta utolsó üzenete, mely
aztán bejárta az egész világot.
A Bermuda-háromszög kifejezés aztán a
hatvanas évek közepén terjedt el, amikor vi-
lágszerte egyre többen kapcsolták össze a
térségben tapasztalt titokzatos eltűnéseket.
A csupán a Loch Ness-i szörny legendájához
mérhető hisztéria hamarosan oda vezetett,
hogy mind többen kezdték megkérdője-
lezni, hogy egyáltalán jelenségről van-e szó,
mondván: a titokzatosság emlegetése nem
más, mint jó üzlet a témával foglalkozó
könyvszerzőknek, újságíróknak. „Az egész
ügyben az az egyetlen rejtély, hogy az úgy-
nevezett Bermuda-háromszögből hogyan
válhatott rejtély” – fogalmazott egy „Ber-
mudaszkeptikus” kutató, és arra hívta fel a
figyelmet, hogy az egyébként hajózási útvo-
nalakkal keresztül-kasul behálózott térség-
ben arányaiban egyáltalán nem több a titok-
zatos eltűnés, mint más helyeken. A Ber-
muda-háromszög rejtély: megoldva címet
viselte például Lawrence David Kusche
1975-ös könyve, melyben az amerikai kutató
tételesen igyekszik cáfolni a korábbi rejté-
lyes esetekkel kapcsolatos spekulációkat,
mások pedig kimutatták: korábban több
olyan eltűnést is a háromszögnek tulajdo-
nítottak, ami nem is az adott térségben tör-
tént.
A cáfolatok azonban nem bizonyultak
perdöntőnek, így a mai napig nincs elfoga-
dott magyarázat a kétségtelenül nagyszámú
eltűnésre. Az egyik legelfogadottabb, s még
bőven a tudományosság határain belül ma-
radó érvelés szerint ebben a térségben a
tengerfenéken olyan vulkanikus folyama-
tok, illetve mélytengeri hátságokhoz kötődő
magmatikus tevékenységek jelentkeznek,
melyek során szokatlanul nagy mennyiségű
metángáz képződik. A felfelé áramló gáz ha-
tására pedig a víz sűrűsége hirtelen csök-
kenni kezd, amitől az arra tévedő hajók el-
süllyednek. Az elmélet másik vonulata a
metán-feláramlást a tengerfenékre lerakó-
dott szilárd, metántartalmú üledékek gáz-
termelésével hozza összefüggésbe; ilyenkor
a vízfelszínre törő gázbuborékok megemelik
a hajót, hogy kisvártatva hatalmas erővel a
mélybe szippantsák.
Ez persze nem magyarázat a repülőgépek-
kel kapcsolatos homályos esetekre. A té-
mával foglalkozóknak erre is van válaszuk:
a gázbuborék egyúttal mágneses hatást is
kiválthat, ettől pedig a felettük szálló légi
járművek műszerei megzavarodnak, és a pi-
lóták ennek következtében veszítik el ural-
mukat a gép felett. Ugyanezen magyarázat
másik változata szerint a térségben időről
időre komoly elektrosztatikus töltés keletke-
zik, mely úgy megzavarhatja a pilóták agyát
és központi idegrendszerét, hogy könnyen
eszméletüket veszítik, és gépük ezért zuhan
a tengerbe. Az utóbbi évtizedekben többen
kétségtelenül az iránytűk megbolondulásá-
ról beszéltek – miközben azonban a tájoló-
szerkezet egyik úgymond rendellenessége
éppen a normális működés jele. Nevezete-
sen: a mágneses és a földrajzi északpont a
világon csak kevés helyen esik egybe. Ezek
közé tartozik a Bermuda-háromszög, s itt
– szól az érvelés – ez a körülmény megnehe-
zíti az iránytű helyes értelmezését, és növeli
a hajótörés esélyét.
Sokan abban látják a megoldást, hogy itt
húzódik a világ egyik legmélyebb (átlagosan
öt kilométer mélyen húzódó) tengeri árka,
a térség a szárazföld közelében tele van
alattomos zátonyokkal, és az erős tengeri
áramlatok gyakran navigációs problémák elé
állítják a hajósokat. Különösen a Golf-áram-
lattal kell számolni, mely voltaképpen egy
64–80 kilométer széles folyó az óceán köze-
pén, a környezeténél jóval melegebb levegő-
vel, minek következtében itt a hullámok akár
háromszor magasabbra is felcsaphatnak,
mint egyéb helyeken. Mindent egybevetve
azonban felettébb valószínű, hogy az eddig
megmagyarázatlan jelenség nem egyetlen
oknak tudható be, hanem akár több körül-
mény együttes hatásának, vagy egymástól
függetlenül létező körülményeknek.