A Bermuda-háromszög egy rejtélyes terület elnevezése az Atlanti-óceánon, amely repülőgépek és hajók máig megmagyarázhatatlan eltűnéséről vált világszerte ismertté és hírhedtté. Szokás még az „Ördög elveszett tornácának”, a Titokzatos félhomálynak, a Varázslatos tengeri zónának és az Ördög háromszögének is nevezni. A Bermuda-háromszög lényegében a Bermuda-szigetek, Puerto Rico és a Floridai-félsziget déli csücske által körülhatárolt, körülbelül 704.000 négyzetkilométerre taksált terület neve. Az elmúlt ötszáz évben olyan sok eltűnést sikerült dokumentálni, amelynek köszönhetően mind a parakutatók, mind a tudósok érdeklődésének homlokterébe került ez a terület.

Misztikus név

Sokáig semmit nem tudott a világ közvéleménye ezen a területen törtétekről, mígnem a második világháború idején harci repülőgépek és hadihajók tűntek el váratlanul titokzatos módon. Erre persze héjaként csapott le az amerikai sajtó, s létrehozta a XX. század egyik legnagyobb mítoszát, melyhez apránként hozzáadódtak a hihetetlenebbnél hihetetlenebb teóriák bebiztosítva ezzel a legenda terjedését és továbbélését.
Az 1950-es évektől cikkeztek a rejtélyes háromszögről, de valójában 1964-től, Vincent Hladis (vagy Gaddis) cikke nyomán ragadt rá a Bermuda-háromszög elnevezés. Később 1974-ben Charles Berlitz könyve kapcsán vált világszerte ismertté. A Bermuda-háromszög azért tudott egy csapásra ily szívósan bevonulni a köztudatba, mert még tudományos körökben sem tudták egyértelműen megcáfolni a helyszínen tapasztalt anomáliákat. Így maradtak a homályos rejtélyek, a természetfelettit és az igazságot szenvedélyesen kereső kalandorok elképesztő teóriái. De vajon mi szolgáltatta az alapot mindehhez? Tényleg csak felkapott híresztelés, egy üres legenda volna csak a rejtély, vagy van valóságalapja? Találunk-e konkrét tényeket, amelyekről túlzás és szenzációhajhászás nélkül állíthatjuk, hogy a szóban forgó térségben valódi enigmával (rejtéllyel) van dolgunk? Kutassunk egy cseppet a történelemben!

A Bermuda-háromszögnek nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a második világháborúig. Majd amikor harci repülőgépek és komolyabb méretű hajók sorra tűntek el rejtélyes módon, akkor szegeződött erre a térségre a kutatók és az érdeklődők tekintete.
Ennyi titokzatos eltűnés, megmagyarázhatatlan katasztrófa különösebb nyomok nélkül, több mint rejtély. Néhány esetben a hajó sértetlen állapotban került elő, de a személyzetnek nyoma veszett. Olyan is megesett, hogy az utasokat holtan találták, de semmilyen árulkodó jel nem utalt a halál okára. A katasztrófák előtt vészjelzést nem adtak le sem a hajók, sem a repülőgépek, annál többen jelezték viszont, hogy a műszereik megbolondultak a tiszta, zavartalan időjárás ellenére. Ezek után lássuk a Bermuda-háromszög talányaira adható, lehetséges tudományos és misztikus magyarázatokat!
 

Szinte kimeríthetetlen a Bermuda-háromszög rejtélyeinek megmagyarázására született teóriák tárháza. A tengeri szörnyektől kezdve a földönkívüliek emberrablásain keresztül a térgörbületet létrehozó víz alatti kristályig, mely rabul ejti áldozatait, sokféle elmélet született. Döntse el mindenki maga, melyik hihető a számára.

Nincs itt semmiféle rejtély!

Lawrence David Kusche cáfolja, hogy itt bármiféle rejtély is létezne. Érvrendszerének egyik pillére, hogy a hajók, a tengeralattjárók és a repülőgépek eltűnése arányaiban semmivel sem nagyobb, mint a világon bárhol másutt. Ha pedig történtek is megmagyarázhatatlan vagy felderítetlen esetek, akkor azok nagy része a viharokkal, mégpedig hurrikánokkal indokolhatók, mivel évente több viharszezon is van a térségben. Már 1502-ben Francisco de Bobadilla spanyol flottájának is egy tornádó vetett véget.

A Bermuda-háromszög eléggé kiterjedt. Bermuda repülőtere évente 50 ezer járatot fogad és akkor még nem tettünk említés Fort Lauderdale katonai bázisáról. Ehhez jönnek a turista és a kereskedelmi hajóutak és Florida vonzáskörzetének megszámlálhatatlan privát hajói és repülői. Összességében a tranzitforgalom hatalmas, s ehhez viszonyítva a balesetek és eltűnések aránya egyáltalán nem kiugró. Tehát a kutató a nagy számok törvényére hivatkozik, s igyekszik elbagatellizálni a dolgot. Nyílván, nem a saját családtagjait vagy barátait veszítette el a térségben.

Másik érve abban áll, hogy sok a lódítás és a ferdítés egyes ügyekben. Például nincsenek hitelt érdemlő dokumentumok, vagy egyáltalán nem a Bermuda-háromszög területére esnek az eltűnések, csupán összemossák vele. Ebből pedig odáig megy el, hogy a legendát szenzációhajhászásnak tartja és anyagi érdekeket orront a könyvek és a híradások mögött. A kutató sok felsorolt esetet hoz elő, amelyeknél a balesetek Afrikához, az Azori-szigetekhez vagy Írországhoz közel történtek. S ebben igaza van, de akkor talán tekintsünk is el tőlük, hiszen csak a Bermuda-háromszögről szóló szerencsétlenségek érdekelnek bennünket.

A szkeptikus kutató harmadik komoly érve, hogy egyetlen egy olyan eset sem fordult elő, amikor a fedélzeten halva találtak embereket mindenféle külsérelmi nyom nélkül. Ezt folklórnak és visszaellenőrizhetetlen elemnek titulálja. Nyilvánvalónak tűnik, hogy itt összekeverednek különböző értesülések, például a Philadelphia-kísérlettel. Bárhogy is, ha történt ott teleportáció, láthatatlanná válás vagy valamilyen rezonanciakutatáson alapuló katonai kísérlet, akkor azok szigorúan titkosítva lettek, s csupán a szemtanúk állítása és szavahihetősége maradhatott fenn.

A kutató negyedik komoly érve, hogy könnyű eltévedni Bermuda egyforma korallszirtjei között. Minden bizonnyal a 19. repülőrajjal is ez történhetett. Valóban? És az utánuk küldött mentőexpedícióra is ez a sors várt volna? Merthogy az is nyomtalanul eltűnt. Egy napon ennyi repülőgép eltűnése véletlen egybeesésé volna? Ez már nem vall logikus gondolkodásra!

Lawrence David Kusche végkövetkeztetése: a Bermuda-háromszögben semmilyen rejtélyes erő nem munkálkodik, csak Charles Berlitz színes fantáziája és pénztárcája ihlette a legendát. Perdöntő érve: az esetek nagy része nem nevezi meg a forrásokat és adatolhatatlan. (Érdekes, hogy a katonai titoktartás, a személyiségi jogok védelme és a félelem, mint ok, nem jut a kutató eszébe.) A valódinak nevezett forrásanyagokat mindig katonai vagy polgári jegyzőkönyvekből merítik a kutatók, de nem kell X-akta rajongónak vagy összeesküvés-elmélethívőnek lennünk ahhoz, hogy az eltusolás napi gyakorlatára hívjuk fel a figyelmet. Mert ha történt volna ott valamilyen anomália, azt majd csak sok évtized múlva fogják nyilvánosságra hozni, ha egyáltalán napvilágot látnak az adatok. (Lást: 1947-es roswelli UFO szerencsétlenség)
Innentől kezdve nincs szükség tudományos magyarázatokra, mert nincs rejtély. S ha nincs rejtély, akkor nincs mit megoldani sem, ugye? Akta lezárva! – legalábbis a tudományos kétkedők részéről.

Hihető tudományos elmélet a Bermuda-rejtélyre

Az egyik meglepőbb és tudományosan is hihető magyarázatok közé tartozik Vlagyimir Azsazsa orosz oceanográfus infrahangokkal kapcsolatos elmélete. Azsazsa felveti, hogy a Bermuda-térségben kialakuló viharok a helyi körülmények miatt intenzív infrahangokat gerjesztenek, amelyek azután eléggé erősek ahhoz, hogy hajók és repülőgépek baleseteit okozzák.
Az infrahangokról azt kell tudni, hogy azok az emberi fül számára nem hallhatóak, lévén 16 Hertz alatti hangrezgések. A moszkvai Nemzeti Figyelő nevű lapnak 1997. november 15-én megjelent interjújában Azsazsa kifejti, hogy az infrahangok keltésében döntő szerepet játszhat a tengervíz hőmérsékletének hirtelen változása. Ennek kiváltója lehet többek között a mélység vagy akár egy tengeralatti ellenáramlat. Eléggé logikus, nemde?
Azsazsa nyilatkozata szerint „az infrahangok egyes helyeken olyan erősek lehetnek, hogy a közelben tartózkodó élőlények elpusztulnak. A halált szívmegállás vagy a vérkeringési rendszer roncsolódása okozza.”
Természetesen nem csak drámai hatásokat válthatnak ki az infrahangok, hanem szelídebbeket is: rosszullétet, rossz közérzetet, szédülést, pánikot és menekülési kényszert. Képzeljünk el egy pánikban tobzódó legénységet!
Továbbá nem szabad elmennünk a tény mellett, hogy nem csupán az élő szervezetre van óriási hatása a rezonanciának. A hajó vagy repülőgép navigációs berendezései, műszerei is meghibásodhatnak, károsodhatnak, hovatovább, szétroncsolódhatnak, illetve összetörhetnek.

Az amerikai nemzeti óceán- és légkörkutató intézet (U.S. National Oceanic and Atmospheric Administration) hullámterjedéssel foglalkozó tudósai alátámasztották ezt az elméletet azzal, hogy igazolták az infrahangok teljesítményének viharok idején bekövetkező megnövekedését. Sőt, kijelentették, hogy az ilyen hanghullámok akár több ezer kilométeres távolságig elhatolhatnak. Azt is deklarálták az oceanográfusok, hogy a Bermuda- térségben a Golf-áramlat miatt nagyon hirtelen képes megváltozni a hőmérséklet, s hogy a nagyon eltérő hőmérsékletű vizek növelhetik vagy csökkenthetik az infrahangok intenzitását.

Franciaországban elvégzett kísérletek szerint az infrahangok károsíthatják a hajókat. Dr. Freeman Hall, a NOAA Hullámterjedési laboratóriuma légköri akusztikus programjának vezetője pedig megerősítette, hogy komoly viharok okozhatnak az emberi életre veszélyes jelenségeket.

Emberi fejből kipattant elméletek

A „Gonosz örvény” elmélete szerint az északi és a déli félgömbön is azonos távolságban, egymástól 72°-os szöget bezárva 5-5 örvényzóna létezik, plusz még a sarkok is. Így összesen 12 darab veszélyes övezetről beszélnek, ahol különleges események történnek, illetve ahol a fizika megszokott törvényei néha nem működnek.

Más kutatók mágneses anomáliákat kerestek a térségben, mivel az áldozatok néha az iránytűk rendellenességeiről számoltak be utolsó üzeneteikben. Egyelőre a mágneses tér szerkezetében eddig még semmiféle anomáliát nem találtak. Természetesen ez nem zárja ki, hogy léteznek effélék, csupán annyit jelent, hogy eddig nem sikerült ama bizonyos kutatóknak rájuk bukkanni.

Vannak, akik szándékos pusztításokra gyanakodnak vagy éppen a háborút teszik felelőssé a történtekért. A Cyclops, a Proteus és a Nereus is háborús években veszett el. A Karib-tengeren pedig gyakori a kalózkodás. Persze ez sem magyaráz meg több tucat esetet, de spekulációnak nem rossz.

Több esetben okozhatta a tragédiát emberi mulasztás, hiba, tévedés vagy műszaki hiba. Általában ezek közé sorolják a V.A. Fogg, a Scorpion vagy a Marine Sulphur Queen esetét.

Mentán buborékok a rejtély kulcsai

Szintén szkeptikus megközelítésű nézet szerint a kontinentális talapzat rétegei a térségben metánt és más szénhidrogéneket víz alatti vulkánkitörések formájában vetnek ki magukból. Az ily módon felszabaduló hatalmas gázbuborékok hajókat süllyeszthetnek el. A hiba ott van, hogy gázbuborékoktól még egy repülőgép sem zuhant le, illetve a viharban elsüllyedt esetekre ez aligha húzható rá magyarázatként.

Misztikus magyarázatok

A földönkívüliekkel kapcsolatos hipotézisek szerint az idegen lények tevékenysége okozza a rejtélyes baleseteket. A paranormális okokat a Bermuda-legenda létrehozója, Charles Berlitz magyarázta a legrészletesebben 1974-ben. Az idegenek akár bázisokat tarthatnak fent a Földön és alkalmanként a Bermuda-háromszöget használhatják közlekedő folyosónak.

A misztikus magyarázatok között a listavezető és általánosan elterjedt nézet: Atlantisz legendája. A misztikusok úgy vélik, hogy a furcsa anomáliák oka Atlantisz megmaradt technológiájának hatásával magyarázható. A fáma szerint Atlantisz szigete az Atlanti-óceánban volt egykoron. A letűnt kontinens egyik csücske nem más, mint a mai Yucatan-félsziget, sőt sokan állítják, hogy a mai Bimini-szigeteknél található víz alatti romok Atlantisz hagyatéka. Ezt sok geológus cáfolja, mondván, csupán természetes képződmények találhatók a víz alatt. A misztikusok pedig visszakérdeznek: a piramis, a sínpár, a paloták és a templomok épületegyüttesei mióta természetes képződmények. Tény viszont, hogy nem ismerjük pontosan az atlantiszi technológiát, azonban ez még korántsem cáfolja, hogy egy régi kultúra lakói építményeket hagyjanak hátra maguk után. Az egyiptomi Kheopsz piramis rejtett termeit sem ismerjük, de attól még léteznek. A hieroglifikus írást sem fejtették meg 1822-ig, mégis létezett. Tegyük hozzá, a mai napig nem ismerik egyes jelek jelentését, csak ezzel nem illik dicsekedni!

Lehet, hogy a Bermuda-háromszög, vagy a Sárkány-háromszög – ahonnan szintén rejtélyes eltűnéseket jelentettek – Földünk diamágneses pontjai. Mik ezek? Földünket egy szabályos poliédereken alapuló egyenlő távolságú vonalakból áll energiaháló veszi körbe. Ezek mentén lüktet Földanyánk energiája. Ezeket az úgynevezett Ley-vonalak és Hartmann-vonalak.
Ennek a mátrixnak számos neuralgikus pontja van, ahol természetesnek számítanak az energiaörvények. Ezek okozhatnak mágneses rendellenességeket, súlytalanságot, levitációt, a gravitáció erősségének különféle megváltozásait. Nem csak a Bermuda-háromszög és a Sárkány-háromszög területén találhatóak ilyen térségek és erőterek, hanem a szárazföldeken is. A spirituális kultúrák ezeken a helyeken emelték a piramisaikat, a templomaikat és a szakrális helyeiket. Állítólag ma több katonai bázis tudatosan ilyen helyekre épült. Ez utóbbi azért lényeges, mert a gravitációs erőt kontrollálni szándékozó kísérletek és a szupravezetési jelenségek kutatása ezeken a helyeken könnyebben kivitelezhető, illetve megfigyelhető. (A szupravezetés segítségével a gravitáció megerősödése és gyengülése egyaránt kiváltható, illetve az energia veszteség és ellenállás nélkül továbbítható egyik pontból a másikba a távolságuktól függetlenül.)

Egy multiverzumban élünk. Földünk a fizikai világegyetem része. Az anyagi világok és egyáltalán az anyag a világmindenség elenyészően csekélyke hányadát teszi ki, tulajdonképpen jóval kevesebb, mint egy százalék. Az anyag – mint arra a kvantumfizikusok is már rájöttek – nem más, mint energia, méghozzá besűrűsödött energia. Természetesen energia nem létezik önmagában, hiszen az is célra hangolt szubsztancia. Ezért az energiának egyik múlhatatlan tulajdonsága az információtartalma, amit az ezotér filozófia szellemnek hív. Így áll össze három komponensből a lét: szellemből, azaz információból, erőből, vagyis energiából és végül anyagból, amit fizikailag érzékelünk is.
A világok azonban jóval bonyolultabbak, mint hinnénk. Dimenziók, síkok és világok sokaságára tagolódik az univerzum és nagyon szigorú és megismerhető, illetve megismerendő szabályok és törvények szerint épül fel és működik. Ebben a rendben vagy rendszerben, mert nevezhetjük nyugodtan így, nyoma sincs a véletlennek, hiszen matematikai pontossággal és kiszámíthatósággal működik benne minden és mindenki.

Olyan elmélet is létezik, mely szerint az óceán mélyén található fekete lyuk okozza a Bermuda-rejtélyt. A forgó fekete lyuknak van egy úgynevezett ergoszférája, ahonnan energiát lehet kinyerni. Ha pedig a forgó fekete lyuk körül keringünk, akkor még utazhatunk is az időben. A teória szerint a forgó fekete lyuk egyidejűleg végtelen sok világot köthet össze. Tehát nagyjából úgy működik, mint egy dimenziókapu.
Inkább mesébe illő az az abszurd feltételezés, miszerint elképzelhető, hogy a Tunguzkai meteor egy mini fekete lyuk volt, ami átfúrta a Földet, s éppen a Bermuda–háromszögben bújt elő, majd ott ragadt.

A dimenzióátfedés saját bejáratú teóriám, mely szerint több olyan hely is létezik bolygónkon, ahol különféle dimenziók átfedése vagy összecsúszása jött létre. Ez egyfajta energetikai anomália, ami magyarul annyit jelent, hogy még nem ismerjük a valódi okát, de tapasztaljuk a létét. Ilyenek többek között a Bermuda-háromszög, vagy éppen a világ csaknem valamennyi kultúrájában fellelhető gúla alakú építmények, a piramisok.
Egykoron szabadabb lehetett az átjárás Nolem (Nolem a Föld spirituális neve) és más világok között. Erre eklatáns példa az egyiptomi kultúra. Nem véletlenül népesítik be istenek és földönkívüli lények az egyiptomi panteont. Lehet, hogy át kéne értékelnünk a legendákat?
Mindenesetre több ezer évvel ezelőtt bizonyos egyiptomi méltóságok megtehették, hogy testben közlekedjenek a dimenziók között. Az egyiptomiak voltak az utolsók, akik használhatták eme kapukat, melyek azóta szendergő álmukat alusszák, várva a félistenek, az uraik indító parancsát. Ehhez hasonlatosan dimenzióátfedés valószínűsíthető az olyan térségek felett is, mint a Bermuda-háromszög.

Száraz György