Számtalan olyan hely van a Földön, melyek félelmetes és hátborzongató erővel bírnak, rejtélyes események színhelyei. A modern tudomány igyekszik racionális magyarázatot adni mindenre, de létezik egy misztikus terület az Atlanti-óceánon, amely mind a mai napig komoly fejtörést okoz az ésszerő válaszokat kereső embereknek.

A Bermuda-szigetek, Fort Lauderdale és Puerto-Rico a csúcsa annak a háromszögnek, amelyet az Ördög elveszett tornácának, a Titokzatos félhomálynak, Varázslatos tengeri zónának vagy legismertebb nevén a Bermuda-háromszögnek neveznek. A legelső beszámolók Kolombusztól, illetve legénységének tagjaitól származnak, akik különféle fényjelenségeket, „megbolondult" iránytőket, repülő tőzgolyókat és egyéb megmagyarázhatatlan dolgokat észleltek, amikor áthaladtak a területen. Később, a megnövekedett hajóforgalom miatt ezek a beszámolók egyre gyakoribbakká váltak. 1872-ben pedig megtörtént az első hajóeltőnés, amely felkavarta a közvéleményt. A kísértethistóriába illő történet óriási publicitást kapott, és számos írót és filmrendezőt ihletett meg.

1872 decemberében a Dea Gratia New Yorkból Gibraltár felé tartott, amikor szembetalálkozott egy különös hajóval. A kapitány felismerte, hogy ez a Mary Celeste, amely egy hónappal korábban hagyta el New York kikötőjét, ezt követően azonban eltőnt.

Mivel a jelzéseire senki sem válaszolt, a kapitány csónakot küldött a néma hajó átvizsgálására. Fedélzetén egyetlen ember sem volt. Úgy tőnt, mintha hirtelen egyszerre nyoma veszett volna mindenkinek, hiszen a hajónapló utolsó mondata befejezetlen volt, és a kabinok átkutatása során a legénység és az utasok félbehagyott tevékenységeinek nyomára bukkantak (reggelizés, mosogatás, stb.) Mivel a mentőcsónakokat sem találták, azt gondolták, hogy viharba kerültek, és az emberek elmenekültek a süllyedő hajóról.

Átkutatták az egész partvonalat, de nem bukkantak az utasok nyomára.

Ezt követően szinte minden évben legalább egy, de inkább több hajó tőnt el ebben a térségben úgy, hogy minden külső tényezőt - rossz időjárást, támadást, mőszaki problémát - ki lehetett zárni.

1866-ban például a Kottanak, rá két évre Vieggonak, majd 1880-ban az Atlanta nevő brit iskolahajónak, több mint háromszáz főnyi legénységgel veszett nyoma anélkül, hogy segítséget kért volna. 1884-ben egy olasz, 1902-ben egy chilei hajó tőnt el, majd került elő, de fedélzetükön senkit sem találtak. Az amerikai haditengerészet Cyclops nevő, 19000 tonnás szállítóhajója 1918-ban indult végzetes útjára a Bermuda háromszögbe, 309 tengerésze közül egy sem került elő.

A 20. század elejétől a repülőgépek megjelenésével már nemcsak hajók váltak köddé ezen a vidéken. 1948. január 29-én például a Star Tiger nevő négymotoros repülőgép hatfőnyi legénységgel és 25 utassal, köztük a brit légierők marsalljával tőnt el. A gép 380 mérföld távolságban volt a Bermuda-szigetektől, amikor utoljára jelentkezett. A központ még vette az adást: „Az időjárás és a repülés kitőnő". Ezt követően nyoma veszett.

1945 decemberében egy floridai támaszpontról öt Avenger típusú repülőgép szállt fel, hogy rutin-navigációs gyakorlatot végezzenek. A pilóták hamarosan közölték a földi irányítással, hogy megbolondult az iránytőjük, és elveszítették a tájékozódási képességüket. A vezető pilóta rádiójából még hallani lehetett, hogy amint az első repülőgép eléri a minimum üzemanyagszintet, mind az 5 gép kényszerleszállást hajt végre a nyílt vízen, majd megszőnt az adás.

Óriási mentőakciót szerveztek, de sem a roncsokat, sem az embereket nem találták meg. A tragédiát fokozta, hogy a segítségre siető mentőrepülők egyike is „elveszett" 13 fős legénységével együtt.

Közös jellemzője ezeknek az eltőnéseknek, hogy a legtöbb esetben sem a hajót vagy repülőt, sem a túlélőket nem találtak meg a mentőcsapatok. Ha mégis előkerültek a hajók, teljesen sértetlenek voltak, de senki sem tartózkodott a fedélzeten. (Állítólag volt olyan eset is, hogy a hajón megtalálták az utasok holttestét, de semmilyen külsérelmi nyom nem látszott rajtuk, ami megmagyarázta volna halálukat.) A legtöbb esetben a kapitányok nem adtak le vészjelzéseket, néha pedig azt jelentették, hogy mőszereik össze-vissza jeleznek, esetleg egyáltalán nem mőködnek.

A számtalan dokumentált eset azt bizonyítja, hogy a Bermuda-háromszögbeli rejtélyes esetek nem legendák. Ha kiszőrjük közülük azokat a történeteket, amelyeket a nagyobb hírverés érdekében kiszínezett a sajtó, még mindig túlontúl sok a megmagyarázhatatlan esemény.

A misztikus eltőnések arra késztették a tudományos világot is, hogy megpróbáljo n választ találni a történtekre. De amikor napvilágra kerül egy új magyarázat, azonnal megjelenik annak cáfolata is...

Mőszaki hiba: Hajó és repülőgép gyors eltőnésekor ez reális ok lehet, de mindkét esetben a tenger felszínén roncsok, vagy legalábbis olajfoltok maradnak vissza. Mivel roncsok és olajfoltok fellelését egyetlen hírforrás sem említi, a mőszaki hibát mint katasztrófalehetőséget az esetek túlnyomó többségében ki kell zárni.

A cáfolat szerint a modern jármővek navigációs rendszerei már tudják kezelni ezt a mágneses anomáliát, mégis napjainkban is szedi áldozatát a háromszög. Bármilyen magasra nő is egy hullám, a repülőgépeket nem érné el, másrészt a legtöbb eltőnés viharmentes, kristálytiszta időben történt.

A víz alatti vulkánkitörések: A tengerek és óceánok alját néhol több tízezer kilométeres szakaszon repedésvölgyek tagolják. Ezek mentén az izzó magma áttörve a kérget az óceán aljára ömölhet, és ekkor érintkezik az óceán vizével. A feltörő láva sokszor hatalmas gáztömegek kíséretében érkezik. A gázdús víztömegek aztán egyszer csak egy kiszámíthatatlan helyen és időben a felszínre kerülnek. A felhalmozódott gázok különféle fizikai és kémiai reakciókat produkálnak. A pezsgő vízben a hajó pillanatok alatt elsüllyed, s a menekülni próbáló, vízbe ugró személyzet is pillanatok alatt a hajó mellé kerül a tengerfenéken.

Ez azonban nem magyarázza meg a hajók váratlan felbukkanását, és nincs arra nézve bizonyíték, hogy a metángázok vagy az oxigénhiány befolyásolták volna a repülőgépek mőködését.

Idegen civilizációk: Egyes kutatók szerint a térségben tapasztalható mágneses rendellenességek idő- és tértorzulásokat okoznak. Az eltőntek nem halnak meg, csak egy másik dimenzióban élnek tovább. Nos, mivel ezt az állítást bizonyítani sem tudják, így képtelenség rá cáfolatot adni. De mivel magyarázható az, hogy néhány esetben a szárazföldi radarokon követett hajók illetve repülőgépek eltőnnek, majd váratlanul ismét felbukkannak, és a fedélzeti órák pontosan annyit késnek, ahány percig nem látszottakő!

... És ez csak ízelítő volt az évszázadok során született tudományos magyarázatok közül. Lehet, hogy némelyik megmagyaráz bizonyos eseményeket, de megnyugtató, mindenre érvényes választ egyik sem ad. Egyszer valamikor majd biztosan megtaláljuk a megoldást, de addig a Bermuda-háromszög továbbra is szedi áldozatait.