A Legenda: a Puerto Rico-i San Juanból Miamiba tartó DC-3 utasszállító akkor tűnt el, amikor már látótávolságra volt úticéljától. Az idő kifogástalan, a tapasztalt pilóták semmilyen rendellenességet nem észleltek. Linquist kapitány rádión jelentette, hogy már látják a reptér fényeit és nemsokára leszállnak, ám mire az irányítótorony leadta a leszállási utasításokat, a gép már nem válaszolt. A gép szőrén-szálán eltűnt, úgyszólván karnyújtásnyira a szárazföldtől. A nagyszabású kutatóakció semmilyen eredménnyel nem járt.

A tények: a repülőnek már San Juanban problémája adódott az akkumulátoraival, mivel ezek lemerültek az alacsony folyadékszint miatt. A késedelem elkerülése végett csak a folyadékot pótolták, de nem töltötték fel ezeket. Az alacsony töltés-szint miatt a gép futómű-visszajelző lámpái folyamatosan égtek. A gép végül mégis egy órás késéssel indult, mert felszálláskor nem működött a rádiója. A rádió már a felszállás után 11 perccel újra akadozva működött, 21 óra 26 perctől a san juani irányítorony nem tudott kapcsolatba lépni vele. Rádióforgalma továbbra is akadozott, 23 óra 23 perckor a Miami legiforgalom-ellenőrző központ vette a helyzetjelzésüket, legközelebb azonban csak 4 óra 13 perckor jelentkezett, amikor - állítása szerint - 50 mérföldre volt Miamitól. Ez az időpont már 8 perccel túl volt azon az időponton, amelyet Linquist kapitány 23 óra 23 perckor érkezési időként jelzett.

A roncsok vizsgálatára nem nyílt lehetőség, mert nem került elő. Az akkori fekete dobozok még nem tartalmaztak automata helyzetjelzőt, amely nyomra vezethetett volna. Azonban: „Minthogy a repülőgép hét és fél órai útra elegendő üzemanyaggal rendelkezett, s minthogy az utolsó jelentést a felszállása után hat óra tíz perccel vették, a téves helymeghatározás kritikus lehetett volna... Előfordulhatott, hogy a villamos rendszer felmondta a szolgálatot, működésképtelenné téve egyúttal a repülőgép rádióadóját és automatikus iránytűjét is... Az időjárás áttekintése alapján megállapítható, hogy amikor a gép Miamihoz közeledett, a szélirány északnyugatiról északkeletire fordult, de az előrejelzett szélerősség változatlan maradt. Mivel a személyzet a szélirány megváltozásáról nem tudott, elképzelhető, hogy a szél 40-50 mérföldnyire eltérítette a gépet a menetiránytól balra.” A másfél óra alatt, amely az utolsó jelentkezés és az üzemanyagtartályok kifogyása között rendelkezésre állt, gyakorlatilag korlátlan számú probléma felléphetett a 12 éves, 28257 órát repült gépen.

Egyetlen forrás sem közli, hogy Linquist látta volna a város fényeit. Megeshetett, hogy a szél annyira eltérítette balra a repülőt, hogy elvétette a félsziget déli csúcsát, és berepült a Mexikói-öböl fölé. Mellesleg a Miami-torony egyáltalán nem állt kapcsolatban a géppel: „A New Orleans-i állomás értesítette a Parti Őrség miami parancsnokságát... A DC-3-as adásait a miami torony nem vette.”

Mindezek mellett a repülőgép balesete akkor sem nevezhető rejtélyesnek, ha pontos oka sosem derül ki.