Tény azonban az, hogy a Bermuda-háromszög körül sok a legenda, de valamennyinek valóság-tartalma is van. A legelső legenda Kolumbusz Kristófhoz fűződik. Levelében leírta kalandos hajózását az Atlanti-óceánnak ebben a tengerrészében, amikor Indiát keresve Amerika partjaihoz közeledett. A Santa Maria nevű parancsnoki hajójának legénysége már elkezdett zúgolódni amiatt, hogy a hosszú utazás ellenére még nem értek semmilyen szárazföldhöz. A Sargasso-tengerbe érve Kolumbusz észrevette, hogy az addig jól működő iránytű a hajón mintha megbolondult volna, össze-vissza forgott. Erről mélységesen hallgatott a tengerészek előtt, nehogy haragjukban a tengerbe vessék. Néhány nap elmúltával egy meteor csapódott a vízbe „egy nagy égő labda hullott alá az égből” – ahogy írta. Ezenkívül a látóhatár szélén különleges fényjelenségeket is látott parancsnok-társaival együtt. Napokig bolyongtak a mostani Karibi-tenger által határolt szigetek környékén, míg végre találtak egy olyan partszakaszt, ahol sikerült kikötniük. Bermuda-háromszögnek azt a tengerrészt nevezzük, amelynek egyik csúcsa Miamiban van, a másik csúcsa a Bermuda-szigeteknél, a harmadik pedig délre, San Juan-szigetnél. A háromszög akkor kapta a nevét, amikor 1945. december 5-én az amerikai tengerészet hat repülőgépe legénységével együtt eltűnt. A gépek rutinszerű gyakorló repülésen voltak. Repülési programjuk egy háromszög volt: a floridai Fort Lauderdale támaszponttól 160 mérföldet kelet felé kellett repülniük, 40 mérföldet észak felé és utána délnyugat irányban vissza a támaszpontra. A területet, amely fölött átrepültek korábban „ördögháromszögnek”, „halálháromszögnek”, „szellemtengernek”, illetve az „Atlanti-óceán temetőjének” emlegették. A Bermuda-szigetek lettek a névadók, mert a szigetek egyike a legészakibb pontja annak a háromszögnek, ahol már korábban is különös körülmények között hajók és repülőgépek tűntek el. Ezek az események korábban, de utána sem voltak furcsák, mint az 1945-ben eltűnt gépeknek az eltűnése, és ami még érdekes, a mentési akcióba induló hidroplán 13 fős legénysége is nyomtalanul eltűnt ebben a tengerrészben. A rádiókapcsolat, amely még egy ideig működött a támaszpont és a vezérgép rajparancsnoka között szintén érdekes tartalmú, mintha alátámasztotta volna Kolumbusznak fél évezreddel korábbi levelében leírtakat. A rajparancsnok vészjelzést adott le, arra panaszkodott, hogy mintha eltértek volna a megadott iránytól, mert semmilyen irányban sem látnak a magasból szárazföldet. Képtelenek voltak meghatározni a helyzetüket is, mert iránytűjük csak céltalanul pörgött. Nem tudták meghatározni a nyugati irányt, a nap ugyanis „furcsának látszott”, ezért nem tudtak olyan irányt venni, hogy a nap balra, hátul legyen, hogy elhagyják a veszély-zónát. A légkör sárgás színűvé vált és a tenger sem úgy nézett ki, mint előtte. A később felállított vizsgálóbizottság egyik tagjának egy kijelentése adott okot arra, hogy a köztudatban olyan elképzelés terjedjen el, hogy a repülőgépek eltűnése valószínűleg a világűrből érkező azonosítatlan tárgyakkal, ufókkal áll kapcsolatban. A sajtótájékoztatón ugyanis az egyik tiszt kijelentette: „Olyan nyomtalanul eltűntek, mintha a Marsra repültek volna”. Így vált a Bermuda-háromszög legendájának szilárd részévé, a földönkívüliek valószínű helyévé a Sargasso-tenger. Kolumbusz hajózása óta egyébként körülbelül 100 hajó és repülő veszett el a Bermuda-háromszög területén és ez idő alatt több mint ezer élet oltódott ki. Nem az utóbbi ötszáz évben, hanem az utolsó tíz évben haltak meg ennyien a Bermuda-háromszögben. Több magyarázat is van a rejtélyes eltűnésekre. Egyes meteorológusok szerint, ezen a tengerrészen nagyon sok rendkívül erős vihar keletkezik és nagyon hamar el is tűnik. Lehet azonban, hogy mivel a Bermuda-háromszög nincs még pontosan feltérképezve, ezért nagyon sok sziget és szigetecske van benne, ezért a hajósok könnyen eltévedhetnek és több napig tartó bolyongás után a kisebb hajók legénysége éhen is hal. De lehetnek víz alatti földrengések is, és az így keletkezett hullámoknak lehet akkora erejük, hogy elsüllyesszenek akár egy hajót is. Viszont az is tény, hogy a Bermuda-háromszög alatt a tengerfenék igen vékony, sok helyen repedések is keletkezhettek, itt kiszivároghatnak különböző gázok, amelyek buborék formájában a felszínre emelkednek és képesek elsüllyeszteni egy hajót is – viszont az is tény, hogy ezek a gázbuborékok a repülőgépeknek már nem tudnak ártani. Néhány évvel ezelőtt az a meglepő elmélet látott napvilágot a Bermuda-háromszögben eltűnt hajókkal és repülőgépekkel kapcsolatban, hogy a térség megmagyarázhatatlan eseményeit a szellemvilágból származó, megkínzott lelkek váltják ki. A tengerészeti kutatások szerint a rabszolga-kereskedelem idején az Afrikából Amerikába szállított rabszolgák ezrei haltak meg a hajók gyomrában fennálló embertelen körülmények miatt, és a hajókapitányok ezen a vidéken „szabadultak” meg az elpusztult rabszolgák holttesteitől. A számítások szerint a rabszolga-kereskedelem idején a Sargasso-tengerbe több millió halott és élőhalott afrikai testét vetették be, és ezek a holt lelkek szállják meg manapság a tengerészeket és a pilótákat. A szárazföldön, a temetők fölött felépített házak lakói is gyakran megmagyarázhatatlan eseményeknek a szem- és fültanúi, amiket a temetők táján bolyongó lelkek okoznak. Miért ne kísértenének azok a lelkek, akiknek fizikai testét a tengerbe dobták egykoron? – mondják a szellemtan tudorai. Ezt alátámasztani látszik egy dél-amerikai sebészprofesszor állítása is, aki egy észak-amerikai körútja után hajón utazott haza Brazíliába. Az eseményeket később a következőképpen írta le: „Alig hajóztunk ki Miamiból, amikor hajónk kazánja meghibásodott, és míg a matrózok a meghibásodást próbálták elhárítani, hajónk csak sodródott a víz felületén. A kazánok javítása alatt a hajón kísérteties csönd honolt, de egy este énekhangra lettem figyelmes. Azt hittem, hogy a színes bőrű legénység dalát hallom, de elképzelésem sem volt arról, miért hangzik szinte megállás nélkül a kántálás”. Másnap a doktor meggyőződött arról, hogy a legénység között egy színes bőrű sincs, és az előző este sem énekelt a matrózok közül senki. Sőt még lemezjátszója sem volt senkinek. Akkor döbbent rá, hogy néger gyászéneket hallott, ami egy panaszos kántálásra hasonlított. Egyébként, míg ki nem javították a hajón a kazánok meghibásodását, öt éjszakán át folyamatosan hallotta a panaszos éneklést. A lelkek világában az idő és tér fogalma nem létezik. Vándorolnak, eltűnnek, megszállnak embereket, hogy felhívják magukra a figyelmet, pontosan úgy, ahogy az elveszett gyermek is viselkedik a felnőttekkel szemben. Ezek a lények a köztes létben vannak, mivel nem haltak meg természetes módon, vagy fizikai testük nem került megtisztelten végső nyughelyre, ezért nem kerültek magasabb szférákba, és ezért viselkednek zavartkeltően. A szellemi lények mindenáron meg akarnak nyilvánulni, ezért megszállják az embereket, és erőszakkal irányítják gondolataikat. Sok esetben a megszálló lelkek csak megkísérlik magukra terelni az általános érdeklődést, és egyáltalán nem törődnek azzal, hogy cselekedetükkel esetleg az emberek sokaságát is elpusztíthatják. A Bermuda-háromszög rejtélye nincs még megfejtve, az is lehet, hogy ezen a területen egy víz alatti támaszpont létezik, ahonnan bizonyos időközökben világűri járműveiken űrlények érkeznek, vagy indulnak el, és az éppen abban az időben ott tartózkodó hajók vagy repülőgépek voltak útjukban, ezért tüntették el őket. Talán.