Minden 1945 december ötödikén kezdődött

Minden 1945 december ötödikén kezdődött, nem sokkal a nagy háború befejezését követően. Az USA egyik floridai katonai bázisától - Fort Lauerdale - öt vadászgép startolt egy rutinfeladat elvégzésére. A 19-es repülőraj parancsnoka tapasztalt pilóta volt, ezredesi rangban, aki a kijelölt nap előtt vissza lépett volna a feladat teljesítésétől, ám ezt felettesei nem akceptálták. Az időjárási viszonyok a lehető legtökéletesebbek voltak, a megbízás sem tűnt veszélyesnek. Azonban hamarosan az események nem várt, drámai fordulatot vettek.

- Úgy tűnik irányt tévesztettünk. Már nem látom a szárazföldet. A műszerek meghibásodtak. Elvesztünk! – közölte.
Forduljanak a nyugati irányba! – tanácsolta a repülésirányító.
- Már azt sem tudjuk, merre van nyugat – érkezett a válasz. - Minden összeomlott, még a tenger sem olyan, mint máskor.

- Képtelenek vagyunk megállapítani, hol vagyunk!

Ekkor megszűnt a kapcsolat a rajjal, mind az öt gépnek és a kilenc embernek nyoma veszett. Kiküldtek utánuk egy mentőhidroplánt. A személyzet mind a tizenhárom tagja, a géppel együtt osztozott a többiek sorsában, ők is szőrén-szálán eltűntek.

Akkoriban több rádióamatőr is fültanúja volt az izgatott beszélgetésnek a katonai bázis és a raj parancsnoka között. A megfelelő hullámhosszra hangolva még hallották az ezredes kétségbeesett kiáltását: „Ne közelítsetek meg... ezek úgy festenek, mintha az űrből jönnének”. Ez utóbbi utasítást aztán a hivatalos szervek valahogy elfelejtették megemlíteni a vizsgálat során.

De ezzel még nem volta vége a történetnek, estefelé az amerikai bázison fogtak egy nagyon halk, titkos jelet, amit csakis az egyik eltűnt repülőgépről adhattak le, más nem ismerhette a kódot. Ám akkorra már régen ki kellett volna fogynia a gépek üzemanyagának!

1492-ben Kolumbusz mindhárom hajóján látták azt a különös, esti fényjelenséget, ami teljesen megvilágította a tengert előttük, szárazföldet feltételezve, és mindez természetesen a háromszögben történt. Ehhez hasonlót pillantott meg az Apolló-12 legénysége is az űrből, mikor elhagyták a bolygó légterét. De említi a fényeket Thor Heyerdahl, a norvég kutató is, amikor éppen erre hajózott.

A Mary Celeste esete 1872 decemberében történt. Egy brit hajó tartott New Yorkból Gibraltár felé, amikor szembetalálkozott egy kísértethajóval. A kapitány felismerte a Mary Celeste-t, amely egy hónappal korábban hagyta el New York kikötőjét, majd nyomtalanul eltűnt. Mivel a jelzéseire senki sem válaszolt, csónakkal áteveztek a néma hajóra. Fedélzetén egyetlen embert sem találtak, úgy tűnt, mintha egyik pillanatról a másikra kellett volna elhagyniuk a hajót, minden a helyén volt.

1918-ban az amerikai haditengerészet Cyclops nevű, 19 000 tonnás szállítóhajója vált köddé, a 309 tengerészével együtt.

1971-ben egy brit repülőgép utasai és személyzete különös kalandot éltek át Bermuda felé haladva. Menet közben minden elektronikus berendezésük elromlott, a pilótának végül is sikerült szerencsésen landolnia, ám a meglepetés csak ekkor érte őket. Kiderült, hogy félórával korábban érkeztek meg, mint az fizikailag lehetséges lett volna, az üzemanyagtartály szintje is alátámasztotta ezt a képtelenséget. Ilyen és ehhez hasonló esetek már többször borzolták az utasok és a Nassaui reptér személyzetének idegállapotát. Ráadásul ezek a gépek néha el-eltűnnek a radarképernyőkről is, nem kevés riadalmat okozva a földön.

A háromszögben sok-sok optikai vagy fizikai jelenségről számolnak be szemtanúk, akik kisebb jachtokon járják a vizeket, vagy sportrepülőn közlekednek a levegőben. Furcsa repülő tárgyakról, misztikus fényekről, füstről, forrongó vízfelszínről Nem egy járműről csupán az emberek tűntek el, így a hátrahagyott hajónaplót vizsgálva megtudhattunk az általuk megfigyelt részleteket az utolsó óráikból. A háromszög területén, közel a mai partokhoz, eddig is már több, régen elsüllyedt város romjaira bukkantak a búvárok és tengeralattjárók, építésük idejét 12000 évvel ezelőttire datálták. Mindazonáltal az is igaz, a szigetek partjainál sok a zátonyos rész, könnyű rájuk szaladni, rossz idő esetén meg pláne.

1964-ben ketten repültek egy kis gépen a szigetek felett. Amikor landolni akartak volna, a pilóta tájékoztatta a repteret, hogy nem látja a szigetet sem maga előtt, sem a gép alatt, azonban válasz nem érkezett, csapdába estek. Eközben többen is látták őket a földről, az ő elmondásuk szerint mintegy félóráig keringett a kis magánrepülő felettük, majd tovaszállt a végtelenbe. A gép örökre eltűnt két utasával egyetemben.

Éppen ebben az évben látott napvilágot először a „háromszög” elnevezés a területre vonatkozóan, mely egy amerikai író fejéből pattant ki.

Azt nem lehet állítani, hogy a Bermuda-háromszögnek nincs párja a világban, ugyanis „kistestvére” az Ördög-tenger, Japánnál, Tokiótól délre található, melyet Sárkány-háromszögnek is szokás nevezni. A babonás tengerészek bizton hiszik, hogy ezen a vizeken azért tűnnek el a hajók évszázadok óta, mert a térséget démonok és gonosz szellemek lakják, akik borzalmas hangokat hallatnak, és vörös fényt árasztanak magukból. Az ötvenes években a japán kormány veszélyzónának nyilvánította a térséget.

Mindkét helynek sajátossága, hogy az iránytűk a valódi észak felé mutatnak a mágneses észak helyett, ezért sokszor megzavarodik errefelé a navigáció. Ezenkívül mindkét hely alatt igazi mélytengeri árok húzódik. Mindkét terület frekventált hely, hatalmas hajó- és légi forgalommal, így százalékos arányban alig múlják felül a rejtélyes incidensek a többi tenger statisztikáit, a bizonyított biztosítási csalásokról nem is beszélve. Ennek ellenére persze a mítosz minden bizonnyal még sokáig élni fog..